Második szarság

   Hiányzik Amerika. Az a folytonos "hogy dobott volna ketrecbe anyád mikor megszülettél" ordibálás az utcákon. Jókat szórakoztam rajta. A szüleim is hiányoznak. Anya, meg az ő vicces kis kuncsaftjai.... az öcsém meg a minden perces hisztizése. A cigi megnyugtató füstje kora reggel, az egyik iskolabuszon, vagy csak ha kinyitom az ablakot.
 De szarok az egészre. A szomszédban két kurva helyes srác éppen a farkát veri ki, miközben én itt ülök ezen a fos ágyon és gondolkozok a büdös semmin.
 Kuncogni kezdtem a gondolatmenetemen, ahogy elképzeltem hogy mi zajlik a másik házban. Ja, semmi. Biztos Donn épen öhm... nem otthon van. (jól megmondtad jár a keksz-.-) Kromi, pedig biztos megint nincs otthon. Faszom. Átmegyek oszt megtudom. Lassan lebillegtem a lépcsőn, aztán indultam megkeresni Marylt, de mivel nem találtam egyből a konyhában, nem volt kedvem tovább keresni. Felkötöttem a hajam lófarokba, mert rendesen túlsültem odabent. Miután ezt is szexin megcsináltam, kimentem az ajtón, -ahol meglepő... jobb idő volt mint benn- és a másik ház udvarát lestem. Senki. Már fordultam volna vissza, mikor Luana hátulról megszólított, hogy nyugodtan bemehetek egy teára... vagy egy sörre. Miért is mondtam volna én meg nemet?
   - Nos, ha valami rámászik, ráragad vagy megvágja a lábad azért nem vállalok felelősséget. - Ha ezzel el akart ijeszteni, -aminek nem lett volna sok értelme- akkor gratu... - Csak viccelek, ne vegyél már mindent komolyan, egyedül fogsz meghalni. - Öhm... ok.
   Először egy előszobát láttam, amin rendesen látszott az átalakítás. Eredetileg ez egy pici előszoba, ajtókkal lett volna, de az egyik falat eltávolították. Innen, -mint nálunk- jobb oldalon konyha, előtte nappali, onnan indul a lépcső, az előtt meg egy boltív nyit az ebédlőbe. A nappali meglehetősen szép volt, bár nem ezt vettem először észre. Hanem hogy valaki odabent játszik kontroller és Xbox társaságában, egy igencsak véres játékkal. Hm.Vér.
   - Oh, tuti ismered azt a játékot. Kromi egész nap azzal játszik, amikor csak teheti. Magában szokott beszélni. - Húzta fel a szemöldökét Luana, aztán a konyhába ment. - Mit kérsz? - Már válaszoltam volna, de akkor folytatni kezdte - Elkezdem csinálni a sütit menj csak be. - Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, Kromi nem látszott túl kedvesnek. - Menj már, esküszöm kihívom a rendőröket hogy betörtél...
  Őrült vén kurva...
 Bent kellemesen hűvös volt, ezért kiengedtem a hajam miközben a nappaliba vettem az irányt. Igen, csak a hűvös miatt... Leültem a fotelbe, Kromi mellé, a srác pedig csak éppen felém fordult, én pedig intettem neki. Eh. Ügyes vagyok. Néztem ahogy játszik, közben pedig kezdtem felismerni a pályákat és azokat a vérfoltokat. Kromi észrevette ezt, ezért levette a fülesét (or fejesét faszom tudja) és megállította. Persze, a játék egyébként irtó hangosan ment, hangfallal, a házunkba is áthallatszódott... de rajta volt azé' egy füles. why not
    - Ismered? - kérdezte miközben kiegyenesedett a kanapén.
    - Én öhm... ismerem azt hiszem. - Néztem tovább a képernyőt, ő pedig egy kontrollert nyomott a kezembe. - De... hogy kell ezt használni?
    - Nem mondod komolyan, hogy gépen, egérrel játszottál? - Temette kezébe az arcát.
    - Nem én. - Kuncogtam a reakcióján, erre ő is mosolyogni kezdett valahol a keze alatt... gondolom. - Az egyik ismerősöm laptoppal.
    - Laptop?! Hülye barom! - Közelebb csúszott és megmutatta melyik gombbal mit csinálok, én pedig azt hittem ott halok szörnyet. Közel. Hajolt. Omfg. - Soha nem játszottál még ilyet?
    - Call of Duty-t játszottam, vagyis néztem hogy játsszák szóval az az egyetlen Xbox játék amit ismerek.
    - Remek! Az meg is van valahol, ha Donn nem élvezett rá miközben recskázott idelent. - Kezdett el keresgélni a polcon alul valahol. Közben pedig bepucsított felém, aminek duplán örültem és hirtelen nem tudtam nem azt nézni. - Nem ér leskelődni, de komolyan. Perverz állat. - Nevetett, én pedig fogtam egy párnát és azért is seggbe dobtam, ő pedig letérdelt hogy véletlenül se lássam, amit láttam.
    - Szemét... - Motyogtam a lehető leghalkabban, de ő baszki még azt is meghallotta, a sasfülével (idk)
    - Leszek én még szemetebb, ha végigdöntelek a kanapén és addig keféllek, amíg azt nem mondod hogy hagyjam abba, de nem fogom. - Nézett a szemembe halál komolyan, az én állam meg gyakorlatilag leszakadt, ő pedig hatalmasat szórakozott ezen.
    - Kanos geci... - Nevettem én is, mire ő egy "te kezdted" nézést küldött felém, aztán végre el is kezdte keresni amit akart, közben pedig még párszor felnevetett, én pedig akkor magamba elismételtem amit mondott, és gondolkoztam hogy jöhetett neki ilyesmi. (jaj fogd már be... nem tőle jött hanem tőlem te kurva szajha-.-)
 Jókat röhögtünk a játék közben  Úgy amúgymeg... vagyis én, ő meg bosszankodott. "Ezt hogy a faszomba kell?!" "Hát de megölt baszki mit csináljak?" "Anyád nemozogjmár mer' nem tudlak lelőni!" "Fú te hogy már komolyan az orrába feldugom az egész karomat hogy enné le a tetü"
vickes vlot.
 Miközben pedig játszottunk egyre több minden kiderült róla. Azon kívül hogy egy szexi férfiperverzállat...

Első szarság

    Áh, az az édes, tiszta brit levegő! Első pillantásra tényleg egy igazi kis kertvárosi házsort véltem felfedezni. Semmi különös. Egy nyughely.
 A ház, ami elé parkoltunk, nem különbözött a többitől. Kívülről redős faburkolata volt, egy apró terasszal, na meg egy kerítéstelen cuki kis kertel. Álomotthon. Sőt, egészen sokáig el is hittem ezt a "nyughely" hülyeséget, aztán hamar kiábrándultam, bár ezt lehet jó értelemben kellene venni.
   Éppen a szaréletű bőröndöket pakolásztuk le a kocsi tetejéről, meg a csomagtartóból, drága titokzatos "N" barátommal, na meg egy vöröses hajú nővel aki az álomház tulajdonosa volt. Mit se mondjak, ránézésre éreztem hogy két külön faj vagyunk és mivel ez a nő anyám ágán vált rokonná, kissé aggódtam is. Bár egészen jó fej volt, N-el jókat nevettek.
   Aztán pedig jött az a hihetetlenül eredeti és teljesen normális dolog... a szomszéd család. Álmomban se gondoltam volna hogy Maryl néninek -vörösfejűrokon- az egyetlen és egyben legjobb, legsegítőkészebb barátnője a szomszéd nő... -érezd az iróniát-
    - Meglátod jó lesz itt. Mellettünk sosem fogod unni magad. - Mondta Luana, az előbb említett személy. -Maryl néni szomszédja-
    - Asszony, hol a faszomban van az alsógatyám? - Hallottam meg egy igen intelligens és nyugodt hangot, valahonnan a mi kis fellegvárunk melletti disznókupi lakásból. - A kevésbé szarfoltos, ma csajvadászat lesz... - Luana kissé eltorzult, bocsánatkérően meghajolt, majd folytatni akarta a mondani valóját, de a hang tulaja ismét a tervébe vágott. - Anya, hallod amit mondok? Komolyan beszélek. - És akkor kiugrott az ajtón egy totálisan kigyúrt, dögös, vörös hajú srác, egy száll törülközőben, azt is csak úgy a büszkeségére lógatta. Kár tagadni, eléggé folyt a nyálam. Amint meglátott engem, enyhén kuncogni kezdett, majd egy pillanatra perverz mosolyra váltott. - Oh.. helló. Mondanám hogy "biztosan te vagy az a lány akiről beszéltek" de sajnos fogalmam sincs ki vagy. Viszont... - Akkor végigmért - Kromi, told ki a leprás, székhez ragadt seggedet! - Üvöltötte befelé. - Új ribanc költözött a kertbe! - Oh, kösz. Ez jól esett. De ki az a Kromi?
  Még mielőtt meg tudtam volna hálálni, ezt a roppant aranyos szomszédi gesztust, a fiúhoz valaki hozzávágott hátulról egy alsóneműt, ő pedig röhögve eltűnt. Valószínűleg a Kromi nevezetű egyed lehetett az a roppant alkalomhoz szelíd ember, aki megdobta Mr.pofátlan dög kettő-t egy tárgyal, ami elhallgattatta. Kedves volt tőle. Bár nem mutatta meg magát, amit sajnáltam. Ki lehetett az a leprás seggű férfiállat, aki tettre készen a vörös mondandója végén pont a képbe vágott egy alsónadrágot? Kreatív.
   A pakolászással elszállt a maradék napunk. Vacsora közben Maryl mesélt pár dolgot a környékről, a szomszéd környékről, a part menti környékről, a "belvárosi" környékről, a strandról, a buszmegállókról, a vasútállomásról, meg minden helyről, ahol az embert szeretik kirabolni és teára hívni egy sikátorba. Anglia. Hm. Majd a mondandója vége felé, már készültem volna felfelé a szobámba, de nem.
    - Hé, hé állj meg... ma te mosogatsz. Utána ha kész vagy válogasd össze a szennyest, ezennel szabadnapra indulok. - Majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Elkezdem leszedni az asztalt, közben pedig egyre többször eszembe jutott az élet, amit számomra talán túl is írtak a kelleténél. Aztán ahonnan eltűnt Maryl, ugyan onnan kikászálódott valami csinos nyári cuccban. - Tényleg elhitted hogy ennyi voltam mára? Átmegyünk Luanaékhoz, most tartja a csillagfigyelő grillpartiját a kertben. Direkt a te érkezésedhez igazította. - Mosolygott. Szóval, a grillezés nem csak Amerikában felkapott? Különös.
    - A fia is ott lesz? - Morogtam kellemetlenül és visszaemlékeztem arra az alsónadrághuszár vörös fiatalra...
    - Donn? (szekszes név) Sosincs itthon. A mai alkalom különleges volt.
Nem tudtam hogy ezt most bóknak kéne vennem, vagy egyszerűen elgondolkozni hogy a Donn egy becézés lenne-e.
Maryl néni megigazította a haját még a bejárati ajtó tükrénél, aztán kimentünk a hátsó ajtón, ahol már kerítés se választotta el a szomszédság két telkét. Sok-sok asztal, egy-két tűzgyújtásos körülülős hely, néhány rendesen teleborozott emberrel, mindenfele amerikai ínyencségek, na meg Luana szexin felszerelt öltözéke. Egy fürdőruha. A furcsa az volt, hogy nem igen láttam olyan igazi angol embereket. Minden amerikai jellegű volt. Még az időjárás sem volt Angliára jellemzően fagyos. Persze, Donn kisugárzásán is éreztem hogy ő az én hazámból kullogott erre. Remek. Megint nem tudom eldönteni hogy ez jó-e vagy rossz.
Luana hamar észrevett minket, de mire köszöntem neki és Marylt kérdeztem volna hogy most akkor mi van, a rokonom már régen ott táncikált valahol a baráti köreivel. Egyedül maradtam. Klassz.
 Szanaszét mászkáltam egy ideig, valami velem egykorú gyereket, vagy egy szimpatikus bambulóhelyet kutatva. Meg is találtam. Mármint a helyet, ahol elmerülhetek a semmijellegű gondolataimban. Volt egy szép kis cuki tó ott a ház mögött. Hatalmas volt és eléggé gyönyörű. Leültem a szélére, figyeltem a hullámokat (EGY TÓBAN) és hallgattam a buli távoli zaját. Aztán zajra lettem figyelmes az egyik bokor felől, de nem lepett meg amit hallottam. Viháncolás, néhány magányos textil a bokor menti területeken, na meg az az egy híres ruhadarab. Az alsónadrág, amivel pofán baszták a vöröst, még az elején ennek a kikurt unalmas történetnek.
Hamar szedtem is onnan a sátorfámat, aztán mint minden tökre normális, átlagos szerelmes sztoriban, beleütköztem egy srácba. Bár sokat nem láttam belőle, azt gondoltam hogy számított rá hogy nekimegyek.
    - Bocs. - Hebegtem, miközben a nagyon durván ciki hangokat hallgattuk mögülünk.
    - Semmi. - Rázta meg a fejét, majd folytatta amit tenni akart.
 Bár én már elvileg siettem, még megnéztem miért jöhetett le erre. Odalopakodott ahhoz az alsóneműhöz, felkapta, majd visszanézett felém. Kis troll... kuncogni kezdtem, ő pedig a szája elé tartotta a mutatóujját, felszólítva engem hogy kussoljak, mert elrontom a tervét. Gondolkozott egy pillanatra, a gatyát eltette a zsebébe aztán fogta a többi holmit és az összeset belevágta a vízbe. Bemutatott egyet a bokor felé, aztán elrohant onnan, de még előtte meghajolt. Én is az irányába haladtam, de nem siettem beérni őt. Megvártam amíg eltűnik, aztán visszamentem Marylhez... vagyis, az illem ezt kívánta, viszont szarok az illemre. Ő hagyott egyedül úgy, hogy most pottyantam ide és szart se tudok senkiről. Meglógtam a buliról és hazamentem.
 Még mielőtt lezuhanyozhattam volna a majdnem három napi koszt rajtam, kimentem egy kicsit az erkélyemre odafent. Eléggé nagy volt, aranyos kis asztallal odakint. Hangulatos. Vittem magammal egy könyvet, azt lapozgattam izgalmas részeket keresve. Valami ottani szemétkupac között találtam, de a árát elnézve eléggé jó kis könyv lehet.... illetve lehetett, mikor még megvolt az 55.oldaltól a 102-ig az összes lapja. Na mindegy, sose szerettem olvasni.
Ajtónyikorgást hallottam az előttem lévő ház felől, -a szomszédház lenne a vörös kecifejjel- majd egy fiút láttam ahogy letesz az erkélyen egy matracot. Megfordult, benyúlt az erkély ajtajához, kirántotta a kulcsot majd becsukta azt és be is zárta kívülről. Kicsit megrugdosta a láthatóan poros, kissé szakadt, egérrágta matracot, aztán kényelmesen helyet foglalt, a fenti terasz kerítésként szolgáló kőoszlopainak dőlve, a bezárt ajtóval szemezve. Felkeltette a figyelmemet, becsuktam a könyvet, majd óvatosan felálltam és közelebb mentem a sráchoz.
    - Mindig idekint csövezel? - Kérdeztem.
    - Csillagokat lesek. - Mondta még mindig előre meredve. - Valamiért te is kijöttél, és biztos nem a hiányos kalózkiadású könyvet akartad kívülről megtanítani a szúnyogoknak. - Előhúzta a nadrágja zsebéből az immáron főszereplővé vált terepmintás gatyát. - Az összes alsója seggfoltos, ez meg az enyém, ami jó az ő visszamaradt domborulatának... ezek szerint. /wait most kromi beoltotta saját magát?XDDDDDDDD/
    - Jó kapcsolatot táplálhatsz vele. Gondolom nem fogja hiányolni a cuccait.
    - Azok a lányé voltak. - Nevetett. - Az övét más célokra használom. - Végre felém fordult és mit se mondjak eléggé ledöbbentem.
Sötét kék szeme volt, sötétbarna haja, egy picike vörös árnyalattal. Tökéletes érett, de mégis olyan baba beütésű arca, annyira ellenállhatatlan volt, hogy azt hittem abban a pillanatban elélvezek. Bár el nem tudtam képzelni milyen céljai lehettek a szexmániás Donn ruháival, hirtelen nem mertem rákérdezni. Túlságosan helyes volt...és...ezért...nem...kérdezhetem meg mert... hát... helyes.
    - Tudom hogy szexi vagyok, de ha gondolod a bámulásom helyett hozhatnál nekem valami kaját. Anyu egy hétig sütött-főzött a bulira, de mindent felzabáltak szóval... - Megérintette a hasát, az meg mintha tanítva lenne, korogni kezdett.
 Nem kérdés hogy elpirultam, de szerintem nem volt feltűnő. Hamar leszaladtam a konyhába, kerestem neki valami hülyeséget, visszaszaladtam és átdobtam a szállására. Megköszönte, aztán telefonozni kezdett. Gondolom ez célzás volt hogy, "jó, adtál kaját, most már igazán elhúzhatsz mert kibaszott unalmas vagy".

Bevezető

Egyik év augusztus 5-e fura nevű város, valahol Angliában

   Az egész állapot, nem különb a többi tizenéves, anya-apa viszonytól. Csak éppen, itt nem apuci pici nagyvárosi lánya kergeti az amerikai álmot, drogokkal, pasikkal és menő járgányokkal jogsi nélkül. Ezt a szerepet a jó jámbor anyám tölti be, aki maga sem tudja hogy most beteg-e, vagy már halott. Depresszió. Legalábbis rá fogja, ha bármi dolog történne körülötte ami nekünk, mint mintacsaládnak nem egészen tetszene.
   Mintacsalád. Hát igen. Egy drogos sztriptíz táncos, negyvenes prostituált édesanya, depresszió gyanánt legyengült agyi gondolkodással, egy idegbeteg, diktátor, humortalan apa, egy kisgyerek öcsémként, aki már végkép nem kellet volna, na meg én. Én, az a tipikus, érdektelen tinédzser, aki menőképpen szemüveget hordana, fiúkat les kosármeccs után az öltöző lenti ablakából, nyomulva megy mindig a tömeg után, összeszedetlen, szőke ribanc. Az. Ha választani kéne az átreformált arcú Miley Cyrus hasonmás rockstar kockafiú és köztem, talán a tágpinájú anyámat venném keblemre. Miért is ne? Ja azért... Hát persze. Fogalmam sincs melyik sarkon lófrálhatja éppen a bágyadt popsiját egy jó kis lejárt whisky társaságában.
    De persze mint minden nőnél, ott van benne az anyai ösztön. Még ha folyton dühös is vagyok rá, csak azért ami, valahogy mindig megtaláljuk a közös hangot. Apám persze nem így van vele. Legalábbis nem így volt. Annak idején, olyan kilenc körüli éveimben, anya imádta űzni a badass életet. Rendesen kimaradt hónapokra, börtönbe kellet érte járkálni és olyanokat összehordott rólam, hogy apa nem engedte be a házba, ha esetleg itthon volt. Közben pedig vigyázni kellet rá, a betegsége miatt. Aztán egyszeriben megváltozott, leállt a kimaradásokkal, elkezdett engem szeretni. Eljárt terápiára, bogyókat írtak fel neki, még egy állást is vállalt. De hiába viselkedett normálisan, egyszerűen érezhető volt a jelenlétén hogy megőrült. Remegett, egy helyben állt órákig és segíteni sem lehetett rajta. Remekül működött ez a dolog. Apunak nem kellet mindent egyedül csinálnia, elfogatta hogy anya ilyen és szerette így is. Fúj. Aztán a nagy szeretetnek következménye is lett. Az öcsém. A szülés végleg kiverte anyámnál a biztosítékot. Kész, vége. Feladta a megváltozást, vagy amit elakart érni a gondoskodásával. Hirtelen valahogy rengeteg barátnőre tett szert, mindig mikor hazajött egy esti clubból. Hihetetlen volt.
    Aztán pedig, nem hogy az egésznek apa vetett volna véget. Nem. Anya egyszer csak hazajött egy éjféli kurvával a vállán, betotyogtak apa dolgozószobájába, majd anya kidobta minden cuccunkat, apával együtt. Annyi.

    És most itt vagyunk. (leszarom hogy és-el nem kezdünk mondatot-.-) Vagyis, én itt vagyok. Nagyban folyik a válóper, hatalmas a felfordulás. A háztartásunk tényleg szanaszét keveredett. Én egy ismeretlen ismerőshöz fuvaródzok éppen, az öcsém valamerre máshova keveredett, anyám passz, apának meg van elég baja.
   Szóval, most járunk a nyári szünet utolsó hónapjában. Felszabadulás összeroggyant fejemnek. Jó sok hónap a stresszkőrtől távol. Ezaz. Még új sulim is lesz, bár fogalmam sincs miért költözök el ennyi időre. Mindegy. Új dolgok. Új környezet. Új barátok. Új én. Szuper. Főleg hogy velem egy ázott kutya se állna szóba, feltéve hogy adnék neki szállást.
Az út további felében a fülesem fehér színű zsinórjával játszadoztam. No meg halkan tátogtam a fülemben áramló buzdító hangokat, miközben kifelé bámultam. Valami eléggé messze lévő kicsi városba szállított egy színes bőrű kedvesnek látszó férfi. Hátra-hátra nézegetett, én pedig mindig visszamosolyogtam rá. A neve N-nel kezdődött, amint elindultunk kiment a fejemből a teljes bemutatkozásunk. Ezzel az emberrel mentem egy repülőn, de a neve nem ugrik be. Szép. Izgatott voltam, nem is kérdés. Persze, szívesebben mentem volna a szülőhazámban lévő egyik nagy városba. Esetleg Los Angeles, vagy valami kaliforniai fasza kis kéróba. De nem. Minden létező rokonunk a hírhedt királyságba menekült, a válság elöl. Mindegy, az angolok mindig kedvesek. Én meg megpróbálok nem fafej lenni.
   Az utolsó kanyarokat vesszük, egy kölcsönzött autóval. Teljesen más még a fényáradat is erre, mint a zsúfolt Illinois-ban. Tetszik. Akkor még nem is beszéltem róla, hogy errefelé iszonyú sok a helyes srác, ha brit, ha nem. Jó lesz ez itt.